Tény, hogy a mai gyerekek már nem olyanok, mint néhány generációval korábban. Nem is lehet elvárni, hogy olyanok legyenek, hiszen a világ is sokat változott, aminek köszönhetően rengeteg olyan inger éri a kicsiket, amelyek korában teljesen elképzelhetetlenek voltak.
Gondoljunk csak az okoskütyükre, amiket már az 1-2 évesek is olyan természetességgel kezelnek, mintha beléjük lenne kódolva a technika ilyesfajta ismerete. Azonban ez nem jelenti azt, hogy például a mesekönyv ne nyújtana számukra is ugyanolyan szórakozást, mint amilyet annak idején a szüleiknek, nagyszüleiknek.
Egészen biztosan egyetlen gyerkőc sem mondaná azt, hogy ne olvassanak neki, ha az anyukája, apukája leülne mellé esténként és megörvendeztetné egy-egy izgalmas sztorival a mesekönyv lapjairól. Csak persze az elfoglalt felnőtteknek is könnyebb azt mondani, hogy nézzen meg a gyerek még egy mesét a tableten és utána alvás.
Csak akkor ne fogja senki a kicsikre, hogy nekik nem elég már a mesekönyv. Dehogynem! Ugyanakkor nem attól fogják megszeretni az olvasást, ha a kezükbe nyomnak egy-egy kötetet. Ehhez kellenek a szülők vagy legalább az egyikük odaadása, kitartása, hogy bármilyen fáradt és stresszes is, minden este bebújjon a gyerek mellé az ágyba és felolvassa a mesekönyv lapjain megelevenedő csodaszép történetet.
A lurkóknak már az is ajándék lesz, hogy az állandóan rohanó anyuka vagy a folyamatosan a munkáért idegeskedő apuka mindennap rászán néhány percet, hogy együtt utazzanak el Meseországba. A képzelőerejük a mai gyerekeknek is ugyanúgy megvan, mint régen, így a mesekönyv szereplőit, történéseit is pontosan úgy meg tudják jeleníteni a lelki szemeik előtt, talán még élethűebben, aprólékosabban, köszönhetően a sok képi anyagnak, amit nap mint nap a tévében, videókban látnak.
Tehát nem kell attól tartani, hogy a mesekönyv nem fogja lekötni őket és nem szabad kifogásként sem használni azt, hogy nem érdekli már semmi más a modern technikán kívül. A mesekönyv fontos minden apróságnak, attól függetlenül, hogy éppen milyen évet írunk.