Ma már sokszor az ünnepek nem azt jelentik, amit régen. A karácsony nem a megszületett Krisztusról szól, hanem a családról és az ajándékokról, a húsvét nem a megváltást hirdeti, hanem a locsolásért kapott piros tojást és a nyuszit. Talán sok ember nem is tudja, hogy miről szólnak a húsvéti versek, nem tudja, hogy ki az, aki szenvedett, meghalt és feltámadt, hogy mindezt érte tette. Pedig többet érne ezzel a tudással, ezzel a hittel az ember, mint a sonkától, kolbásztól rogyadozó asztallal, vagy a pár napról szóló pihenésről.
Rengetegen nem tudják, hogy nemcsak a test pihenhet meg az ünnepen, hanem a lélek is, mert az is elfárad, ezért szüksége van új táplálékra. Az ünnep alatt „begyűjtött” energia így nem fogyna ki pár nap alatt, nem szürkülne el újra minden, nem érezné azt a nemrég még ünneplő, hogy megint csak mókuskerékszerűen mennek a dolgok és nincs semmi, ami csodává tegye a napokat. Nem tudja, hogy a csoda ott volt, talán a húsvéti versek által?! Vajon mi tudjuk, mi meglátjuk? Vajon igazi ünnep lesz az Ünnep?